Vallásos irodalom
Himnuszok
Francesco D'Assisi: Naphimnusz
Mindenható, felséges Atyánk, hozzád száll a
dicséret, magasztalás, tisztelet és hála.
Minden a te tulajdonod, s nincs ember, aki
méltó lenne nagy neved kimondani.
Áldott vagy, Uram, s kezed minden műve áldott,
legfőképpen öreg bátyánk, a Nap:
az égből néz ő le, és tőle világos a nappal,
és ékes, szépséges ő, tündökletes,
ó, fölséges Atyánk, mint te magad.
Dicsérjen téged nénénk, a Hold meg a Csillagok,
te formáltad őket, s mind oly gyönyörűen ragyog.
Uram, dicsérjen téged bátyánk, a Szél,
a levegő meg a felhő, a derűs ég s a vihar,
te táplálod teremtményeid ezek áldásaival.
Dicsérjen téged kedves húgunk, a Víz,
aki hasznos, alázatos és tiszta is.
Uram, dicsérjen téged öcsénk, a Tűz,
vele gyújtasz fényt napszállat után,
szép és félelmetes ő, erős és vidám.
Uram, dicsérjen téged jóságos Földanyánk,
ki hátán hordoz minket s áldásait árasztja ránk:
mienk pompás virága a réten s gyümölcse a fán.
Boldogok, Uram, akik szerelmedért másoknak megbocsátanak,
akik betegséget szenvednek el és keserű kínokat,
boldogok, kik békén tűrik a föld nyomorát,
mert elnyerik ők, felséges Atyánk, fényes koronád.
Dicsérjen téged testvérünk, a testi halál,
akitől emberfia nem menekülhet, –
jaj annak, kit a végső perc halálos bűnben talál!
Boldogok, kik szent akaratodban megnyugosznak:
a második halált nem kell leszenvedni azoknak.
Dicsérjétek Urunkat, ég s föld seregei,
áldjátok őt és nagy alázattal szolgáljatok neki!
Fordította: Képes Géza
A XII.század végén és a XIII.század elején szembetűnő a Mária-kultusz alakulása. A Mária-himnuszok egyik fajtája a siralomének.
Gregorián