Narkisszosz és Ékhó

Narkisszosz és Ékhó

Ez a történet Narkosszoszról és Ékhóról szól.

Volt egyszer, hogy Zeusz a jövőbelátás tehetségét adta Teiresziasznak. Miután meghallotta ezt a várandós Leiriopé, hogy Teiresziasznak ilyen tehetsége van, rögtön elsietett hozzá, és ezeket kérdezte: „Vajon meg fogja-e érni az öregkort a gyermekem?”

Erre Teiresziasz azt felelte: „Ha nem fogja saját magát megismerni.”

Nem sokkal később megszületett a gyönyörű kisfiú, Narkisszosz. Miután felnőtt, Narkisszoszt nem érdekelték a nők, minden szerelmet visszautasított, csak a vadászatnak élt. Egy Ékhó nevezetű nimfa azonban szerelmes lett belé. Ékhóról tudnunk kell, hogy Héra átka sújtotta őt miután segített Zeusznak félrelépni. Héra átka pedig az volt, hogy soha ne tudja szó nélkül hagyni Ékhó, ha más beszél, de maga ne tudja kezdeni a beszédet, hanem mindig csak a mások szavait ismételje.

Narkisszosz elment vadászatra, és a fiatal nimfa követte őt. Egyszer Narkisszosz megszólal, de a lány csak ismételni tudta őt. Végül összetalálkoztak de, Narkisszosz visszautasította Ékhó szerelmét. Erre a lány azt gondolta: „Hát szeresse saját magát, hogy soha ne legyen boldog a szerelemben.”

Narkisszosz folytatta vadászatát, amíg egy érintetlen patakhoz nem ért. A vízben megmosakodott és megpillantotta saját magát. Narkisszosz megijedt, hogy valaki van ott és milyen csodálatos az a személy, akit ő lát - de nem volt ott senki. Sokáig vergődött így Narkisszosz, amíg meg nem halt. Narkisszosz beleszeretett önmagába. Halála előtt viszont Ékhó elbúcsúzott tőle. Narkisszosz az alvilágban kötött ki. Holttestét máglyára akarták dobni, de halálának helyszínén nem találtak mást, csak virágokat, melyeknek sárga kelyhét fehér szirmok vették körül. Azóta hívjuk ezt a virágot Narkisszosznak azaz nárcisznak.

Anett