A hangkapcsolódási szabályosságok típusai és a helyesírás összefüggése

2021.03.31 17:37

 

A hangkapcsolódási szabályosságok típusai és a helyesírás összefüggése


 

Figyelem, a tétel hibás helyesírással írt szavakat tartalmaz, nehogy rosszul jegyezzék meg! A hibás alakokat * jellel jelöljük hagyományosan, itt is ezt jelenti.

 

I. Magánhangzók esetében:

 

1. A hangrend törvénye: a magas és a mély magánhangzók szavakbeli harmóniája

- magas hangrendű szavak

- mély hangrendű szavak

- vegyes hangrendű szavak (a magas hangok közül csak i, e és é lehet bennük)

Ez a törvény nem vonatkozik az idegen szavakra és az összetett szavakra!

 

2. Az illeszkedés törvénye: a hangrend törvényének érvényesülése a toldalékos alakokban

 

(a toldalékok lehetnek: egyalakúak, pl. -kor: hatkor, hétkor

kétalakúak, pl. -ban/-ben

háromalakúak, pl. -hoz/-hez/-höz)

 

- magas hangrendű szóhoz magas hangrendű toldalék járul

- mély hangrendű szóhoz mély hangrendű toldalék

- vegyes hangrendű szóhoz többnyire mély hangrendű toldalék (tányérból, Áginak)

A három alakú toldalékok ajakmozgás szerint is igazodnak (ajakréses vagy ajakkerekítéses) 

pl. égen - földön

 

3. Hiátustörvény. Ha két magánhangzó között hiátus, vagyis hangűr támad, azt igyekezzük beszélőként megszüntetni. Olyan esetekben fordul ez elő, amikor a két egymást követő hang különböző hangrendű: tea, fiú (a műút vagy az alááll alakok hiába tartalmaznak egymás után következő magánhangzót, nem érvényesül bennük a hiátustörvény). A hiátus feloldására betoldódik egy mássalhangzó (hiátustöltő hang) a magánhangzók közé ([teja], [hijátus])

 

Írásban nem jelöljük! Helyesírási problémák:

- ügyelni kell a fiú, tea, dió szavak helyesírására

- hiátusnak érzékelhetjük az is, ami nem az, mert j hangot hallunk: pl. milyen - ilyenkor keletkezik a *mien alak, ami a chat, sms nyelvében nem ritka!

 

II. Mássalhangzók esetében:

 

1. Teljes hasonulás: az egyik mássalhangzó az ejtéskor teljesen megegyezik a másikkal

 

a) írásban jelölt:  n é p p e l (nép+vel),  v e s s z ü k (vesz+jük), a b b ó l (az+ból)

- az, ez z-je , pl. ahhoz, ennek

- -val, -vel, -vá, -vé v-je, pl. lábbal, angyallá

- a felszólító mód vagy a tárgyas ragozás -j hangja az s, sz, z, dz tövű igéknél, pl. játsszák, eddzetek!, mossa

 

b) írásban jelöletlen : i g a z s á g,   b á t y j a, anyja

 

Helyesírási probléma: ugyanaz a hangtörvény, mégis hol jelöljük, hol nem. Tehát:

- moss, eddz, de adj, hagyj; 

- figyelni kell arra, hogy mi a szótő - pl. minél… annál… az annál (=az+nál) mintájára jön létre a *minnél, ami hiba, hiszen ott a mi a szótő, nem pedig a *miz

- különösen akkor nehéz a helyesírás, ha a hasonulás rövidüléssel jár együtt, pl. arccal, kulccsal - ilyen esetben a hasonulást írásban jelöljük ugyan, de a rövidülést nem, tehát gyakori a *arcal, *kulcsal hibás írásmód.

 

2. részleges hasonulás: a két egymás mellé kerülő mássalhangzó közül az egyik igazodik a másikhoz (a képzés egyetlen mozzanatában hasonlóvá válik)

 

a) zöngésség szerint   k é p z e l e t,  a z t,   s z a v a k b a n

( a képzést úgy könnyíti meg, hogy ily módon egymás mellé két zöngés vagy két zöngétlen hang kerül)

p: zöngétlen ajakhang; z: zöngés szájpadláshang → p a zöngétlenségét zöngésségre cseréli a zöngés z kedvéért, ez az igazodás, azaz részleges hasonulás

→ zöngésedés: képzelet, szavakban, vasgyúró

→ zöngétlenedés: azt, dobszó, foghúzás

 

Tipikus, gyakran előforduló helyesírási hibák: szegfű, szegfűszeg - gyakran írják *szekfűnek, ráadásul ilyen családnév létezik is (pl. Szekfű Gyula történész), ami még zavaróbb.

A kesztyű szóalak viszont becsapós. Aki helytelenül *keztyűnek írja, valójában helyesen gondolkodik, hiszen a szóelemzés megmutatja, hogy a szótő a kéz. Sajnos ez történt: ez a zöngésség szerinti hasonulás az idők során egyszercsak írásban jelölt lett, azaz most már a “hibás” alak a helyes.

 

b) a képzés helye szerint   a z o n b a n,   k ü l ö n b e n,   s z í n p a d

(a képzést úgy könnyíti meg, hogy egymás mellé kerül pl. két ajakhang)

n: foghang, nazális, b: ajakhang, zöngés

> n a fogtól elfelé tart, ajakhanggá válik, azaz m lesz belőle, megváltoztatta a képzése helyét, ebben a tekintetben igazodott, részben hasonult.

 

Írásban nem jelöljük. Tipikus helyesírási hiba lehet: különben, különb, különbség írása (*külömb). Itt is, mint mindig, a szóelemzés segít, tehát ha elkülönítjük a szótövet és a toldalékot.


 

3. Összeolvadás: két különböző mássalhangzó helyett egy hosszú harmadikat ejtünk

 

b a r á t s á g,  l á t j a,   p a d j a,   t a k a r í t s 

 

Írásban nem jelöljük! 

Nem ritka, hogy az írásban jelöletlen teljes hasonulást összeolvadásként értelmezik azokban az esetekben, amikor gy hangot hallunk. A hagyja szóalakot le szokták írni így is: *haggya (ekkor jelölt teljes hasonulásként érzékelik), de így is: *hadja (ekkor összeolvadásként kezelik, mintha a szótő had- lenne, nem pedig hagy-). A szóelemzés a segítség.


 

4. Rövidülés: Ha egy hosszú mássalhangzó előtt vagy után egy másik mássalhangzó áll, a hosszú mássalhangzót rövidnek ejtjük.

j o b b r a,    o t t ho n,   á l l h a t a t o s,    m o n d d, többre

 

Írásban nem jelöljük. Tipikus hiba: -d- tövű igék tárgyas ragozásának felszlító módja E/2-ben:

küldd, mondd, áldd meg. Nem halljuk a mássalhangzó után következő szóvégi hosszú mássalhangzót, ami rövidül. A megoldás a szóelemzés: egy problémamentes esetből kiindulva nézd (=néz+d) levezethető, hogy küld+d vagy áld+d, nem pedig *kül+d, *ál+d.

Tipikus a már említett arccal, kulccsal helytelen írásmódja is, ott a teljes hasonulással kombinálódik a rövidülés.

Gyakori hiba a hallgat helytelen írásmódja, illetve a hal- és a hall- szótövek összecserélése mássalhangzóval kezdődő toldalék esetén, ilyenkor ugyanis, a rövidülés miatt, nem hallhatjuk(!) a szótőbeli mássalhangzó rövidségét vagy hosszúságát. Tehát: más a halhatatlan (hal+), más a (meg)hallhatatlan (hall+). Megint a szóelemzés a kulcs.

Külön aktuális az érettségi hibás írásmódja (*éretségi)...

 

5. Kiesés: három különböző mássalhangzó közül a középső (általában d vagy t ) kiesik

m o n d t a, m i n d n y  á j a n,    r ö n t g e n

 

Tipikus hiba a mondta hibás írásmódja (*monta)

 

6. Nyúlás: bizonyos esetekben két magánhangzó között álló mshgzó az ejtéskor megnyúlik  

e g y i k   (ggy),   e g y e t l e n,   u t á n a,   k i s e b b

 

Gyakori hiba az egy különböző toldalékos alakjainak helytelen írásmódja. Egyetlen, egyesével, de a toldalékolásnál több érdekes helyzet adódhat: eggyé válik (egy+vá, vé) nem mindenkié, csak egyé (egy+é) - a nyúlás miatt ugyanúgy ejtjük őket. Természetesen a szóelemzés a megoldás.

 

Összefoglalólag még egyszer:


 

írásban jelölt, azaz amit mondunk, azt is írjuk le:

írásban jelöletlen, 

azaz amit mondunk, nem jelenik meg a leírt szóalakban

hangrend

illeszkedés


a teljes hasonulások közül

- az, ez z-je

- -val, -vel, -vá, -vé v-je

- a felszólító mód vagy a tárgyas ragozás -j hangja az s, sz, z, dz tövű igéknél

hiátus



a többi teljes hasonulás

a részleges hasonulások

összeolvadás

rövidülés

kiesés

nyúlás



 

Források: https://sites.google.com/site/falraborso2/magyar-nyelv-tetelek-2017  

https://hirmagazin.sulinet.hu/HU/nyelvek/erettsegi-tetelek-a-hangtani-torvenyszerusegek-a-maganhangzo-es-a-massalhangzotorvenyek 

 

—————

Vissza