Nagy László
Gyermekkori élménye a zárt paraszti világ szokásrendje, természet és ember bensőséges kapcsolata, a pogány kori elemeket is megőrző népi kultúra, az élet minden mozzanatát a természet és közösség rendjének alárendelő szemlélet...
Okostelefonra letölthető szöveggyűjtemény
Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet |
Mezei Péter: Ki viszi le a szemetet? |
Létem ha végleg lemerűlt, ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantú mezővé a szikla- csípőket ki öleli sírva? Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket? S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerűlt, ki rettenti a keselyűt! S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra? |
Az elem, ha végleg lemerült, Biztos, hogy a kukába került? Mi van a tejfölöspohárban? A galacsint idedobáljam? A kezem nem lesz tőle tiszta, Vigyem le csak a harmadikra? S ha találok benne egeret, Nézzem át az egész szemetet? „Büdös szemét” – Ilona ásít. Kidobtátok tán a fetát is? Az elem, ha végleg kimerült, Szelektív gyűjtőbe került? S ki viszi le ujja közt tartva A szemetet a hátsó udvarra? |